EU turista

Hol is hagytuk abba? Augusztus végén Barcelonában a Montjuïc-en motorozgattunk. Hmmm, de jó is volt az...

Most pedig következzék egy gyorstalpaló, amolyan sorozatrész előtti "előző részek tartalmából" stílusban. Elindultunk Barcelonából, a lehető legkevesebb megállással átrongyoltunk Franciaországon keresztül, láttuk Monte Carlo fényeit éjszaka az autópályáról, majd eltöltöttünk pár kellemes napot az olaszországi Cervignanoban. Hazaugrottunk Magyarországra Spumi öccsének az esküvőjére, majd már csak motorral visszamentünk a horvátországi Vir szigetére, ahol csatlakoztunk a családi nyaraláshoz.

Nagyon kellemesen telt az augusztus a magyarországi Gárdonyban, a velencei tó mellett. Sok barátunk látogatott meg otthon, jöttek a világ minden tájáról és rácsodálkoztak a hely szépségére. Szeptemberben beíratkoztam a budapesti főiskolámra, ahol egy újabb aktív félév elodázása már a kicsapásomat eredményezte volna.

Most újra itt vagyunk Berlinben. A nyár elmúltával, az őszt kihagyva újra télikabátban, sapkában, sálban és kesztyűben járjuk az utcákat.

Jelen poszt írásához Dani blogja adta az ihletet, aki nem rég érkezett Berlinbe és kezdte meg az itteni életét. Nagyon friss és nagyon lelkes, a http://danielinberlin.blogspot.com/ címen találod meg.

Meglehetősen lehűlt itt a levegő. Szerencsére sikerült kihasználtunk, hogy nem csöpög rólunk a víz, felmotoroztunk a közeli Tibidabo hegyre.

512 m a hegy legmagasabb pontja, és nem messze található Barcelonától. A környezet elég "rózsadombias" csak mégszebb, megspékelve egy szerény vidámparkkal a csúcson. A látványosság fénypontja a határtalan kilátás a városra a tengerrel, plusz egy repülőgép, amire nem szálltunk fel :)

Gyerekkoromban a családban mindenkinek volt otthon zongorája. Emléxem, hogy rácsodálkoztam az első olyan lakásra, amiben nem volt. "Nektek nincs zongorátok???" 

Barcelonában minden háztartásban van legalább egy gitár, van ahol több is. Amikor szóba kerül, hogy ki milyen hangszeren játszik és megtudják, hogy én gitáron, rögtön a kezebe nyomnak egyet, hogy akkor játszunk. Szép sorban előkerül még ez-az. Az alábbi videón házigazdánk - Santiago - gitáron játszik és szöveget rögtönöz a konyhában lévőkről. Közben én a kedvenc új ütőhangszeremen,Cajón-on kísérem.

Azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom ez volt életem legemlékezetesebb (magical!) szülinapja eddig.

Elmesélem az egyik kedvenc, és egyben legjellemzőbb részletét:

Lejöttek a kis barátaink a házból. Alexis és Pau(l) az emeletről. Mondják, hogy hoztunk ajándékot is, ott van, arra. És nagy bőszen mutogatnak egy másik szoba felé az erkélyre. Gondoltam, mi a fene, valami zenész van az utcán, vagy mi? Kinyitom az erkélyajtót és nézek a földre. Ott hevert valami papír, szöveggel felfelé. Nem tudtam miaz, lehet, hogy csak odaesett valakinek a valamilye. Rápillantottam és rá volt írva a nevem, hogy Happy Birthday Su(sh)i! Ezt meg hogy csinálták? Mi ez? Fordítom. Képeslap, rajta buborékok és egy nagyon kedves szöveg, amit Alexis (a privát jógatanárom egyébként :)) írt nekem. Meghatódtam az egekig. De nem értettem, hogy került az erkélyre.
Elmesélték, hogy az egész egy "véletlen" volt. A tetőtéren voltak, és Pau véletlenül kilökte a képeslapot Alexis kezéből. Az csak zuhant-zuhant, azt hitték, kész, ez leesik az utcára. De nem. Épp a mi erkélyünkre esett. Mi ez ha nem magical?! :D
Megannyi ajándékkal leptek még meg. Van egy madaram, akit "Szív"nek neveztünk el, és egy fülbevalóm is rózsakvarcból (szintén a sziv nyitogatója) meg fagyitortám, meg kaptam egy utazást is a hétvégére a tengerhez meg a hegyekbe.... Táncoltunk és buliztunk is. Jó 29 évesnek lenni itt Barcelonában! :)

Az otthoni barátaimnak és családtagjaimnak köszönöm a sok üzenetet, telefont, emailt! Boldog vagyok.
 

Elriszáltuk magunkat a piacra. Szívesen ismétli az ember ezt az élményt, nagyon mókás, kihagyhatatlan. Későn mentünk, mégis elég nagy volt még az élet. "Azt játszottuk", hogy Péter súgott, megmondta spanyolul mit kérjek, én meg kértem. Elég nagy volt a röhögés időnként, nyilván nem mindig sikerült úgy és azt mondanom, amit kellet. Egyszer kértem egy kiló gyereket, egy kiló füge helyett :) De cuki volt az eladólány, nézzétek meg milyen türelmes.

Manna nagyon szereti nézegetni a motoros videókat, ígyhát itt van is egy, amin le lehet velünk jönni a bícsre. Hajrá!

A víz egyébként fürdés előtt és után kifejezetten hűvös. Benne lenni nagyon kellemes, de állandóan mozgásban kell lenni :) Szép a színe. Vannak egészen széles tengerpartok homokkaviccsal. Mi egy fél órát utaztunk ezért az élményért. Volna közelebb is part, de ott elég sokan vannak.

Barcelonáról elöljáróban csak annyit, a legpezsgőbb város, ahol eddig életemben jártam. Imádom. Egyben utazásunk gasztronómiai középpontja. (Igaz még nem voltunk Olaszországban :))

Megérkezésünk óta 3 nap telt el. Ezidő alatt annyit éltünk, mint máskor 1,5 hét alatt. Egyszer sem voltam ideges, sem türelmetlen, és éhen sem akartam halni. Ezek együttese mindenképpen azt mutatja számomra, hogy érdemes jobban körülnézni itt :)

Az első két napom azzal telt, hogy próbáltam hozzászokni az állandó "zajhoz". Az óvárosban lakunk, egy 4 emeletes bérház, első emeletén. Kb 5 erkély van, ha nem több. És kb ugyanennyi lakótárs, ha nem több :) Az erkélyajtókat óriásira lehet nyitni, így élni olyan, mintha az ember állandóan az utcán lenne. Az utcán pedig folyton sokan vannak. Turisták, sör-, vagy cuccárusok, helyiek, hivatásos utcazenészek minden sarkon.

Odalennt mindig történik valami. Fütyülnek, énekelnek, kiabálnak, tollasoznak, csak úgy fekszenek a lépcsőn.. Mindegy mit csinálnak, folyton megy az izzás.
(Ebben a pillanatban a szembeszomszéd -10m-nyire kb- áll az erkélyen, 50 körüli fószer, hatalmas szappanbuborékokkal szórakoztatja a széken mellette heverésző csaját és persze az utcán járkálókat.)

Csak itt történhet ilyen az emberrel!? Két napos voltam a városban, épp jógát kerestem a neten. Meghívtak minket egy spontán tetőpartira ebben a házban, ahol lakunk. Ott találkoztam egy csomó spanyol, vagy katalán ajkúval, néhányaqn beszéltek angolul, volt pár olasz, izraeli, ...magyar srácok. Éssss találkoztam Alexis-szel, róla kiderült hogy jógatanár, megkértem és tanítani fog nekem jógát. New York-i lány. A lakását elcseréli azzal 3 hónapra, akinél most a tetőparti volt. Ők egymás lakásában fognak lakni. Szóval jógázni akartam, kaptam is hozzá jógatanárt. Hát nem fantasztikus? Dehogynem! 

Amszterdam-Párizs útszakasz időjárásban nagyon változatos volt. Brüsszel környékén jó meleg volt, már már azt gondoltuk itt kéne megállni. Persze nem álltunk meg, csak tankolni meg enni egy főttet, de nem mondhatnám, h jól jártunk. A restaurantban ki voltak rakva képek árakkal pl. sültkrumpli csirkenuggets-szel, aláírva az ár, asszem 6EUR. Jó drága, mind1. A kasszánál azonban 19EUR-t kellett fizetni, m az árban a hasáb nem volt benne. Mekkora paraszt dolog ez. 19-ért egy egész hűtőnyi kaját veszek, ha ezt tudom. Bosszantó. A franciáknál többször nyelvi nehézségekbe ütköztünk. Tudtuk h nagyon nacionalista néppel van dolgunk, de hogy ennyire ne akarjanak angolul kommmunikálni, az már egyenesen furcsa. Pedig próbáltuk őket puhítani azzal, h az ő nyelvükön szóltunk hozzájuk, és csak azután próbálkoztunk az angollal, de a benzinkúton senki, és a kút előtt álló audis sem, és máshol sem nagyon akartak.. Kivéve a kempingben, ahova este f9 körül érkeztünk.

Az eső volt olyan kegyes és elállt, amíg a sátrat állítottuk. Ez tényleg jó, esőben sátrat állítani brrrr, az gázos. Kb azóta esik újra, h lefeküdtünk aludni. Reggel nem esett, de most f12 van, dél, és megint esik. Több, mint szemerkél, de épp elég tré ahhoz, hogy semmi kedve nem legyen az embernek motorozni. Még nem tudom hogyan oldjuk ezt meg. A sátor kiállta az esti esőpróbát, szerencsére nem ázik be, még jó hogy ilyet vettünk, már megérte. A camping amúgy nagyon drága 60EUR volt két ejszaka, ugyanazzal a felszereléssel, ami Amszterdamban volt 55.

Az általános közhangulat jó, az eső dolgot leszámítva lelkesek vagyunk és elég éhesek. Ja és netfüggők, szóval talán nekiindulunk, h csillapítsuk ezen kívánalmainkat.

…...........

A Garminnal elmentünk egy mekibe, de az nem volt ott, ezért továbbmentünk, találtunk egy törököt, itt ettünk egy nagyon kicsi hamburgert, sok krumplival. Jójó, elég egyhangú a táplálkozásunk, tudom. Minden nagyon drága, ezek még elérhető áron vannak. A gyomrom is jobban szeretne egy jó kis...hmmmm. Nem akarok rá gondolni. Jó a szendvics még Barcelonáig.

Kikerültük a főutakat és bementünk Párizsba. Nagyon esőállóan öltöztünk. Volt rajtam legalább 3 réteg plusz egy durvasárga kezeslábas esőruha. Dénes jobban járt, ő zöldben volt :) Háááát, ez a Párizs dolog sajnos nem sikerült a legjobb módon. Engem és a hangulatom elmosta az eső. Szóval minden picit várakozáson aluli volt. Gondolom sokkal több Párizs, mint amit láthattunk belőle, sőt több, jobb, mint ahogy most benyaltuk, de egyszer majd később adunk neki még egy lehetőséget. Felmentünk az Eiffel toronyba, szakadt az eső, fújt a szél. Le sem vettem magamról a motoros hacukát, az emberek nevettek rajtam, mint egy szendvicsnek öltözött reklámfigurán. Ebben a gyönyörű, elegáns, divatorientált városban ilyen fosul kinézni.. Az első emeletig jutottunk, nagyon szédültem. Majd ha legközelebb jövünk, megpróbálok még egyet felmenni. Most csak megszereztük a szokásos hűtőmágnest és tovább indultunk. Újabb hiba, hogy nem volt nálunk útikönyv, és előzőleg sem tájékozódtunk a látványosságokról. Azt hittem a megelőző napokban lesz lehetőség neten .. de nem volt. Így elmentünk a Muséé d'Orsay-hoz, amit tuti szerettünk volna megnézni, de hétfő lévén ez volt az egyedüli zárvatartó nap a héten, szóval ez sem segített. Sokat motoroztunk az esőben, a város szép az idő ellenére is. Még jó, hogy Berlinben megvettük a vízálló kameránkat, máris hasznos. Hazamotoroztunk, teljesen eláztunk, még a sátor is gyöngyözött már belülről. Úgy voltam vele, ha nem áll el, én inkább a kocsiban alszom. Erre nem volt szükség. Egész este alábbhagyott, sőt még a sátorbontást is megvárta. Csak akkor kezdett újra esni, mikor már csak a motor-fel-platóra volt hátra. Némi ügyeskedés után sikerült ezen is túllennünk. Nekigyűrkőztünk az előttünk álló 1100 km-nek. Nem tervezünk nagyobb megállókat, reméljük nem is lesz rá szükség. Max egy kis szunyóka.

.........

Megálltunk egy parkolóban, meleg volt és sütött a napocska. Madarat lehetett volna velem fogatni. Végre.

Estére "megszálltunk" egy pihenőben. A kocsiban aludni bébipózban, hát nekem még csakcsak ment, de Dénes hosszú lábai.. Szegény nagyon össze volt csomagolva.

Napfelkeltekor indultunk tovább. Ez a táj, már egészen más látvány nyújtott, mint Franciaországig. A növényzet is változott, egész délies.

A napokban megpróbáljuk utolérni magunkat. Végre van töménytelen mennyiségű spanyol netünk, - igen-igen, már Barcelonában vagyunk - és némi anyagunk arról, ahogy idáig jutottunk. Egyelőre ezeket az élményeinket posztoljuk...

Berlinben vásároltunk online egy kamerát, nagyon klafa, vízálló is meg  hű-meg-há. Sanyo xacti ca-8. Wow. Jól is jött a vízállósága már, kicsit esős volt az út itt ott. De erről majd a következő bejegyzésben. 

És akkor itt egy bónusz, Dénes a férfivécében :)

Amszterdam igazán BAHHHH (lsd: hangutánzószó. jelentése:azta k****, nem gondoltam volna, hogy ez ilyeeeeen)

Reggel f7kor indultunk Berlinből. Az az igazság, hogy még pihentünk egyet az út előtt, és milyen jól is tettük.

A Berlin-Amszterdam út oké volt. Teljesen rákattantam a szélerőművekre. Elragadtatva néztem őket. Dénes vezetett végig. A végén már elég fáradt volt, de hősiesen falta a kilómétereket. A mi autónk is nagyon fitti volt. Imádom is érte!

Délután 5 körül érkeztünk meg a campingbe, amit már előzőleg kinéztünk. Ügyesek voltunk, feldobtuk a sátrat, belefújtuk a matracoot, beköltöztünk. Már nagyon éhesek voltunk, valahogy két napja nem jutottunk meleg kajához, csak a jó német, általunk nehézkenyérnek hívott, tömör barnakenyeret nyomtuk. Eléggé emészthetetlen folyton azt enni. Kempingezés 2 éjszakára, árammal, sátorhellye, motorral 2 emberre 54Eur+a zuhany coins 2Eur. 15E Ft körüll. Azé elég drága. Viszont minden tiszta és rendezett. Szép a fű. :)

Bementünk motorral a városba. Kb 10 km-nyire vagyunk tőle. Leparkoltunk az első adandó alkalommal egy csomó veszpa meg bicaaj közé. Elképesztően nyomulósan vezetnek. Itt a biciklis és a robogós az istenek, minha ők irányítanák a forgalmat . Tolják neki rendesen a számukra kialakított sávban. Sokkal agresszívabban, mint ahogy azt Berlinben megszokhattuk.

Valami görög-török kajáldában végre ettünk egy kis főttet. Nagyon jót tett már. Aztán tanakodtunk. Szerezzünk valahogy füvet és menjünk vissza a sátorba, mert már nagyon hideg van. Ja, igen ezt el is felejtettem, befagyott a seggünk, olyan hideg van. Nem is képzeltem, hogy júniusban nem meleg van, hanem hűvös és csapadékos. Szerencsére nem áztunk el.

-Na gyere, keressünk egy cafeshopot.

-Jó, de most te beszélsz, m mindig én szoktam.

-Oké.

Cafeshopba be. Nem nagyon kellett mondanunk semmit, a csaj elénk vágta az „étlapot” . Volt rajta 4 fajta fű, melyiket kérjük. White widow-t. Mennyit? Ennyit. Oké. Annyira megdöbbentő volt az egész. Ezt így elképzelni sem lehetett korábban. Persze már hallottunk közeli ismerősöktől személyes tapasztalatokról, hogy érdekes hely ez és laza, de hogy ennyireeee. És a csaj fogta a zacsit, hagyta h válasszunk. És ez tök természetes volt. Mintha egy kiló kenyeret vettünk volna a közértben.

Hazajöttünk. Kockára fagytam az autópályán, nem is nagyon sikerült felmelegedni. 9-10 fok körül lehetett, de nem volt olyan igazi sötét este. Szerencsére :) Kipróbáltuk a szerzeményünket. Elgondolkodtató. Megszerveztük a lefekvés menetét. Elég különös mindig újabb és újabb szokásokat kialakítani egy-egy idegen helyen. Persze a lényeg mindig ugyanaz, mégis. Szokások nélkül, igazán csak az adott pillanatok vannak.

Dénes hajszárítóval felmelegítette az alvókabint, felvettünk millió réteget, összecipzároztuk magunkat és melegítettük egymást.

Az éjszaka igen hideg volt, többször fel is ébredtem, hogy na, akkor most már fordulni kell, h a másik oldalam se fagyjon le.

Túléltük. Reggel 9 kor ébredtem arra, hogy nagyon meleg van a sátorban és hogy valakik kiabálnak. Rengeteg indiai (bocs ha tévedek, de csak azok lehetnek) van a kempingben, valamiféle baseball-hoz hasonló labdajátékot játszanak és nagyon szurkolnak. Fura zene is szól, meg elég hangosak. No, mindezekről később, most indulunk be a városba, ma alaposan körülnézünk és keresünk egy internet kávézót h feltöltsük az anyagot.

De hol vannak a kurvák?

Kávézó és internet volt, csak éppen nem úgy, ahogy azt mi szerettük volna. A net nem wifin jött, hanem pár terminál volt kitéve egy cofeshopban. Furák voltunk, ahogy ittuk a kávét, nem füveztünk és nem neteztünk. Sebaj, akkor veszünk netet a campingben este, 5EUR 2 óra. Addig megírok mindent.

Szóval.

Nagyon szép volt az idő egész nap, így sokkal barátságosabb az egész ittlét, de azért azt eldöntöttük, hogy nem maradunk annyit, hétfő helyett már vasárnap lelépünk. Autópályát elkerülve, iszonyú rétegesen felöltözve bekanyarogtunk a centrumba. Legalábbis Garmin és Dénes szerinti centrumba. Volt ott sok ember, meg utcácskák, meg egy Meki, ahol jól belakmároztunk. Jó, hát tudom, választhattunk volna valami autentikusabbat is, de nem akartuk a pocakunkat a véletlenre bízni. Az ilyesmik meghatározó szempont, lássuk be.Sétáltunk egy karikát, áthaladtunk egy piacon is. Persze vettünk ezt-azt. Leggingset nekem, zoknit Dénesnek, lakatot a trélernek. Fontos dolgok ezek. :)

Aztán D indult volna már, hogy akkor ez most így oké, láttuk Amszterdamot, mehetünk „haza”.

Hohó, mondom, és mit válaszolsz majd, ha kérdezik milyen volt a piros lámpás? Gyerünk, keressük meg. Megkérdeztük a cafeshopost. Baromi gyenge angollal eljelbeszédelte, és mi megtaláltuk.

No igen, ez már centrum! Baromi sok ember. Nem. Iszonyú sok ember, néhányan furcsán nevetgélnek. Mindenhol kiülős cafek, szuvenyir boltok. Vettünk hűtőmágnest. :) Lányok még mindig sehol.Mentünk a tömeg után. Láttunk pár elfüggönyözött nagy ablakot. Igen, ez lehet az, de még biztosan alszanak. Mentünk tovább, hopp ott egy, ott is, meg ott is. Középen canal, két szélén házak, nagy ablakokkal, lámpákkal, függönyökkel, ilyen-olyan lányokkal. Volt szép is, de azért ez még nem a sűreje, ők biztosan később kelnek tényleg. Érdekes volt, harapni lehetett a férfihormontól szikrázó levegőt. A csajok himbálták magukat, rugóztak a kirakatokban a hatásosabb látvány kedvéért. Hatásos volt nemmondom.

Nekünk elég volt most ez az egy nap itt. Belsőbb életért kettő sem lenne elegendőbb, csak egy „helyi Simon” tudna bevinni minket a „bugyrokba”, esetleg egy túristakönyv. De nekünk egyik sincs, megyünk hát. Elhúzúnk melegebb éghajlatra.

Berlin igazán kedves a szívünknek.
Egyedül az időjárás az, amihez szokni kell, de amúgy az sem vészes. Vannak kifejezetten esős napok, de ilyenkor is látni biciklist éppúgy, mint a napsütésben. Vannak kevésbé kiszámítható esők is, csak az ég színe és a tipikus viharjelző szél jelzik, hogy zuhé közeleg. Érdemes tehát esernyővel, esőkabáttal felszerelkezve nekiindulni. Bár az elázós vihar hamar el szokott vonulni, célszerű kivárni egy védettebb helyen. Az esernyő jól funkcionál napos időben is. :) A nap később fekszik, korábban kel. Előfordul, hogy nyári időszakban este 9-f10 körül még tök világos van.

Nem kell félnie a német nyelvet nem beszélő turistának sem. Teljesen általános, hogy mindenki beszél angolul is. Volt olyan, hogy a hotdogos jelezte, hogy ő csak kicsit tud angolul, aztán kiderült, hogy megszégyenítő módon nyomja a kajaárulást inglisül is.
Ha pedig magyar hangokra vágyik az ember, nem kell messzire menni. A CHB-ben mindig találni egy kedves honfitársat, aki tud segíteni szinte bármiben.

A helyi magyar kolónia egyébként is könnyen fellelhető, ha elmegyünk egy amúgy is kihagyhatatlan Rotfront koncertre. A buli jó, a zene sokszinű, a közönség változatos, az ital az itt is alkoholból van. Érdemes kinézni egy dátumot a naptárjukból.

Sportolási lehetőségek közül van aki napi szinten űzi a bringázást ugye, de nekem volt módomban és kedvemben kipróbálni egy jógakurzust. Nem csalódtam. Sokszor német nyelven folyt az óra, de a jóga nyelve egy, szóval az alap szavakat, mozdulatsorokat hamar meg lehet tanulni. Felszívtam a tudást, mint egy szivacs. Mindig nagyon kedvesek voltak velem, és nagyon jól jött egy fix program, amihez alakíthattam a többit. Lehet még berlinben falat is mászni, ha jól rákészül az ember, sztem kihagyhatatlan a dolog. Van sok tó is, ahol vitorlázni motorcsónakozni is szabad. Lehet bérelni nem annyira horror összegért. Sok futó szaladgál az utcákon, ehhez csak egy jó cipő kell, de vannak gumiszaladó pályák is, mint a Margit-szigeten, olyanok. A fitness termek nem olcsók, de vannak :)

A közlekedés nagyon jó. A tömegközlekedést korábban kipróbáltuk, minden működött, mint az óramű. A járművek tiszták, az útvonalak alaposan átszelik a várost, nehéz eltévedni. A jegyárak napi szinten nem drágák. Érdemes kihasználni a napi jegyeket alaposan. Autóval és motorral sem volt problémánk egyszer sem. Nem volt gondunk a német sofőrökkel, bár az a hír járja róluk, hogy erőszakosak, de mi ilyennel nem találkoztunk. Tök rendben van.
A biciklisek jól beépült része a forgalomnak. Mindenki odafigyel mindenkire. Hosszú itt-tartózkodásra érdemes beszerezni egyet, akár használtat is, nagyon hasznos.

Az öltözködés egy külön posztot érdemelne. Láttunk mindenféléből, de egy biztos, itt tuti nem fognak megszólni, ha extrémül nézel ki. Szoknyás-magassarkús-biciklis épp úgy jelen van, mint az öltönyös-motoros, vagy a fekete-szakított-ruhás-punkfrizurás-felszolgáló. Elférnek egymás mellett, le sem szarják, hogy ha pizsiben mész ki......

......

Húú, még van pár téma, amiről írni akartam, de az a helyzet, hogy éjjel 2:42 van, most pakoltuk tele a kocsit és indulunk hamarosan Amszterdamba.

Most lemarad a vásárlás, szabadidő, sörök, látványosságok és a művészet tervezett témaköre. Azért hollandiából mégsem írhatok berlinről. Lesz ott is elég érdekesség.

De konklúzió nélkül nem megyünk sehová.
Azt vettük észre, hogy igenis összetartó nép a magyar, mégha ehhez 900 km-nyire kell eltávolodni kis hazánktól. Minden nemzetnek megvan a maga keresztje, gondoljunk csak a németek führerére.. Nem para a magyar depi innen nézve. Sőt. Az otthoni helyzet szomorú, de ki fogja megoldani, ha nem azok, akik benne vannak? Nyugi, ide is elér a válság szaga. Az itteni lakosok véleménye szerint igenis idegesebbek a megszokottnál, bár ez nekünk egyátalán nem jött át. Senkivel itt a nemzetek olvasztótégelyében nem volt gondunk. Kedves, előzékeny vagy semleges hozzáállást tapasztaltunk, de negatívat egyszerse, Berlinben sehol. Igaztán élhető város. Művészembernek különösen!

Készülődünk a tovahaladásra. Elmentünk a hőn szeretett Louis áruházba és jól bevásároltunk camping felszerelésből. A képen látható sátor lesz a következő otthonunk, mintegy 10 napon, és 3(4) országon át. Én leszek a félvér néni, Dénes meg az izmos bácsi :)

4.én, csütörtökön indulunk. Még 2 napunk van felkészülni, újra bepakolni, most tematikusan. Még el kell használnom az utolsó jógám és szerezni kell felfújhatós ágyat (amit otthonról nyugodtan elhozhattunk volna, ha elég kitartóan mondom, hogy márpedig az kell.)

Elképzelhető, hogy a Reistag tetején lévő buborékba már nem jutunk fel, ami kár, viszont van hűtőmágnesünk (az mindenhonnan kell)  :)

Tehát a tervek szerint a hétvégén már Amsterdamban próbálgatjuk a hírhedt cafeshopokat.

Majd elmegyünk Franciaországba, ezen belül is Calaisba, ahol letáborozunk és másnap reggel 10-ig odaérünk az Eurotunnelhez motorral. Ezen átmegyünk az angolokhoz. Elmotorozunk Londonig, ott töltjük a napot, majd este vissza a csalagúton a campingbe.

Szerdán elmegyünk Párizsba, ahonnan majd csak szombaton indulunk tovább Barcelonába. Az időterv teljesíthető. Remélem, hogy elég szerencsések leszünk ahhoz, hogy egyben célt érjünk és még élvezzük is ezt a szuper utat, melynek költségei felérnek egy hónapnyi berlini tartózkodásunkkal. Pedig "csak" campingezünk :)

Fel vagyunk vértezve szuper hálózsákokkal is, melyek nem hidegre vannak kitalálva (reméljük ilyenben nem lesz részünk) viszont a kettő összezippzárazható "franciaággyá".

Kiváncsian várjuk az elkövetkezendő közel 2700 km-t. Korábban egyikünk sem járt egyik tervezett országban sem. Barcelonáig nincs egyetlen ismerősünk sem, kivéve az utazók védőszentjét, aki mindig velünk van.

Utcai fesztiválon jártunk. A rendezvény lényege, hogy minél több kultúra képviseltesse magát, és különböző színes-szagos-zajos produkcióval, tánccal vonuljon az utcán karneváli hangulatot biztosítva. Egy kétméteres fal tetején csücsülve követtük az eseményeket egy ideig, majd csatlakoztunk meghívóinkhoz egy piknikre. Tök jó volt. :)

A hétvégére remek programot sikerült kitalálnunk.

Igaz tavalyelőtt már jártunk erre, de imádtuk és most megismételtük.

Potsdam igazán nincs messze Berlintől és olyan fenséges a környezet, hogy ilyen helyre szívesen visszatér az utazó. Csomó tó van mindenfelé, mi is egynek az északi partján, erdős-bokros, tiszta levegőjű, kacskaringós úton mentünk. Gatownál megálltunk a parton ebédelni, bámészkodni. Csak lestük a vízi forgalmat meg a németek hőérzetét. Tényleg csodálatos, hogy ki mit nevez melegnek vagy nyárnak. Amíg ők strandoltak, nekem elkélt a hosszú ujjú póló. Szóval van itt nyár, csak nem kárpátmedencei szemmel mérve. (Amúgy is csak május van :))

 A potsdami Sansoussi-parkba már tényleg ismerősként mentünk. Még mindig gyönyörű a környezet. Kihagyhatatlan.

Ma este kezdődik a Rotfront 1 hetes, maratoni lemezbemutató koncertje a Kaffee Burger-ben - ahol Madonna is bulizott. Az alábbi videó pár hete készült Budapesten, az A38 hajón, ahol szintén ott voltunk. :)

Az elmúlt napokban Simon rengeteget dolgozott, hogy a különleges alkalomra új honlappal jelentkezhessen a zenekar. A végeredmény a http://www.rotfront.com/ címen látható, amely nyomokban az én kódjaimat is tartalmazza.

Sikerült a legesősebb napot kiválasztanom csavargásra. De tényleg. Aznap annyiszor megáztunk Oliverrel, mint az elmúlt 2 évben összesen.

Előző héten megismerkedtünk a magyarházban Mariannal, aki volt olyan kedves és eljött velem, pontosabban elvitt engem néhány igazán érdekes helyre a környéken.

Szakadó esőben, csuromvizesre és boldogra ázva léptünk be ebbe a különleges atmoszférájú épületbe, mely az Oranienburger str.-n található. Ez Berlin legelső foglalt háza, a Tacheles. A ház többszintes, lepukkant, grafitikkel és más alkotásokkal díszített falú, fura szagú, kiállításokkal berendezett "művésztelep". A kert felszórva homokkal, sörözőnek kialakítva, esővel alaposan eláztatva.

Az első két emelet még nyugdíjas-turisták számára is feldolgozható, érdekes hely. A további lépcsőket talán már nem másszák meg, így nem is láthatják, hogy a legfelső emeleten milyen szuper, oldszkúl kanapékkal berendezett "pub" található, gyönyörű "kilátással" a  "kertre".

Amit meg én nem láttam, az a hely éjjel. Akkor van itt igazán nyüzsgés meg élet. A művészek nem nagyon engedik h lefényképezzem a műveiket, persze eléggé lázadó vagyok ahhoz, hogy mégis megtegyem, de azért nem publikálom azokat.

Sajna nincs Radler sörük, így elég hamar távozunk.. Egy régi stílusu táncházba visz utunk. Itt minden nap szinglis-ismerkedős tánc délutánok-estek vannak. Körben asztalok, lehet étkezni. Épp ingyenes salsa kezdő van, de nem álltunk be, épp szégyenlős-elázott hangulatomban voltam. :)

Hétköznapi túristának lenni, bevallom, picit nehezebb, mint mikor 2007-ben egy hét alatt bekebeleztük a Berlint. Annyi mindent megnéztünk akkor, hogy mostanra főleg az extrák maradtak.

Bújom a Berlinnel kapcsolatos tájékoztató oldalakat, hogy vajon hol nem voltunk, mit nézhetnénk még meg. Múzeum-lehetőségekben bővelkedünk, oda valahogy nem húz ifjú szívünk (még). Szerencsére találni a netes útleírásokban, eldugott portálokon igazi gyöngyszemeket is.

Ilyen hely a "der Kegel". Számunkra már szinte szokványos az elhagyott gyártelepek ilyetén jópofa felhasználása. Igazán ötletes, a terület deszkásoknak, graffitiseknek, falmászóknak kialakított gang helye. Nem sikerült rájönnünk, vajon mi lehetett eredetileg ez a henger alakú építmény, de most másznak rajta az ifjú titánok és titánnők nagy lelkesen. 10-ből kettő átmászik a felső peremen is és diadalittasan ücsörög a kúp alakú tetőn. Biztos szép látvány tárul eléjük.
A szokásos motoros felszerelésünk tökéletesen alkalmatlan lett volna megmászni az épületet, - vagy legalábbis megpróbálkozni vele - így kihagytuk és csak lestük lentről a remegő lábakat. :)

Hölgyeim és Uraim,
hadd mutassam be Önöknek a már sokat gurult,
sokat tapasztalt, enyhén rozsdásodásba forduló, de idős kora ellenére csilli-villi..
Biciklit.

Neve is lett azonnal,
mondhatnám gondolkodás nélkül.
Ő Oliver.
Fogadják nagy szeretettel :)
 

Megkezdtem önálló pályafutásom a megálmodott maxiruha reményében. Nekiindultam két lábammal az Alexanderplatz-nak. Mindenfelé tátottam a szám, de picit bátortalanul forgattam a kamerát, bevallom "az első lépések "anya" nélkül"...csak totyogtam. :)

Térképrögzítő agyam ellenére sikerült picit másfelé fordulnom egyik sarkon, így keveredtem erre a térre, ahol a háttérben látszó piros/drapp ruhában játszó úriember hatalmas buborékokat varázsolt a levegőbe két pálca, egy zsinór, némi szellő és csúszós folyadék segítségével. Mint egy kisgyerek álltam (lapultam) a sarkon és figyeltem az attrakciót.

Nem feledve célom, (a vá-sár-lás) továbbhaladtam és bevetettem magam egy hatalmas áruházba, a Galeria Kaufhof-ba. Nem kis meglepetésemre itt nem voltak boltok. Egyben volt az egész. 5 szint kábé és minden szinten különböző osztályok-különböző márkák kinálatával. Külön női, férfi, cipő/táska, sport, kaja, elektronika emelet. Természetesen a női osztályon időztem sokat. Elég sokat mondhatni. :)
Minden valamirevaló divatmárka képviseltette magát egymás mellett. (jojó Chanel azért nem) A jó ebben a bolttalanságban az, hogy összeválogathatod a cuccokat, akár különböző márkákat, felpróbálhatod őket együtt és aztán annál a kasszánál fizeted, ahová tartozik. Nem kell boltról boltra járnod, ahhoz hogy kiderüljön mi-mivel passzol. Szóval nekem tetszik az elrendezés és  milliő természetesen. :)

Igazság szerint még mindig nem vettem semmit, (ruhát) bár volt egy szerelemtáska 60pár euróért, de nem fért volna el benne a netbookom, így otthagytam. Maxiruha meg csak béna anyagút láttam sokért, vagy egész jót, szintén sokért. De még nincs meg az igazi. Az igazi 2-3 :P
Plusz iszonyú túlkínálat van!

Azonban azt már eldöntöttem gyalogolni többet nem annyira szeretnék, lejártam a lábam csípőig. Inkább jöjjön a canga. Ma át is megyek megnézem Maria lepukkantját, hátha..

Ma szombat van és zuhog az eső. Ezt a weather.com jóvoltából szerencsére előre tudtuk, így a szombatunkat már csütörtökön megtarthattuk.

Berlinből fél óra motorozással elérhető ez a remek vadaspark.
http://www.freizeitpark-germendorf.de/

Az első berlini vasárnapunk igen kellemesen telt. Simivel lenyomtunk egy barátságos ping-pong mérkőzést (nem én nyertem :) a magyar házban. Itt a video, de csak akkor nézd meg, ha nagyon ráérsz :)

Motoros körutazásunkat a tv torony tőszomszédságából indítjuk, megyünk kajálni -Simi szerint- berlin legszuperebb burgereséhez, amit egy női-férfi budiból alakítottak át. És tényleg szuper a hambi (amennyiben el tudsz vonatkoztatni, hogy egy nyilvános vécéből szolgálnak ki)!

Aztán egy nagyon szürreális helyre érkezünk, mindenütt régi gyárépületek, itt van a berlini ócskás piac. Én sokkot kaptam tőle élőben, azért így videon sokkal mérsékeltebb élmény :)
Hihetetlenül sok-sokféle cucc a múltból, használtak, valami nagyon fura, súlyos "szaggal" telítik a levegőt. Simi vett egy nagyon f***a, piros női motoros bőrruhát, így láthattuk mennyire lehet örülni egy-egy jó fogásnak. Később felpróbáltam, naonjó tényleg.
Én nem vettem semmit :) Igaz megakadt a szemem egy bordó kerékpáron, bevásárlókosárkával 50EUR-ért, de olyan nehéz volt emelni, hogy lemondtam róla. Egyelőre.

Folytatjuk utunkat, kavirnyászunk a vasárnapi városban. Mindenfelé emberek, biciklik, bicajok, vasszamarak, kétkerekűek fürtökben.. Jó látni, hogy vannak helyek, ahol nem kell critical mass-t szervezni azért, hogy sokan biciklire szálhassanak. Igaz itt kultúrája van a kétkerekűzésnek, és megfelelő kiépítettsége a biciklis utaknak. Mindenhol van saját sávjuk! A tereken tömeg, az utca menti kajáldákban emberek zsúfolásig. Mindenki nagyon békés és nagyon vasárnapi.

A magyar-német motorosbarátság jegyében magyar tréleren utazik a német Kawasaki Zephyr, ami ugyan itt pont nem indult, de amúgy remek és gyönyörű motor. Hamarosan újra működőképesen, 1000 EUR-ért lesz eladó.

Az autóért természetesen szintén motorral mentünk, a szélzajos videón Simon Burgman 400-asán - ami olyan, mint a sajátom, csak más évjárat és más a színe - utazom a hátsó ülésen:

Ma végre eljutottam a már nagyon beígért, nagyon rákészült, nagyon ráguglizott.... annyira rágugliztam, hogy a googlearth-ön is kikerestem milyen központok vannak a közelemben, mi mennyibe kerül..

Végül a Yoga*Loft melett döntöttem, mert közel van és mert nekik volt valamirevaló netes felületük :)

Még így is, hogy tudtam mennyit fogok fizetni, meglepődtem a magas áron. Kimondom/leírom, mert ez sztem főleg magyar szemmel kurvasok: 65 EUR fizettem 5 alkalomért. Segítek, 18 rugesz.

Biztos nagyon jót fog ez nekem tenni.. :) ..

A hely tágas, finom, elegáns, a célnak teljesen megfelelő, semmi flanc, tök kényelmes. Épp special guest Karl tartott jógát, szerencsém volt, a pasi New Yorkból való, így angolul beszélt végig.

Megérkezésemkor kicsit bénáztam (vagy legalábbis úgy éltem meg) az angolommal. Amiket kigondolok előre, azokat simán elmondom, amit mondanak könnyen megértem, de ha párbeszédbe keveredek, akkor bizony eléggé el tudok némulni. Lehet, hogy az a baj, hogy túl választékosan szeretném kifejezni magam és az nem megy. Az egyszerű kifejezésformáktól meg inkább ódzkodom (bár talán ez lenne a legcélravezetőbb megoldás egyelőre) Mindezek következménye, hogy végülis mindent megtudtam a helyről és a szokásokról, amit kell, de amint elfoglaltam a helyem úgy éreztem magam,mint aki egy idegen bolgyón ül, ahol mindenki más érti egymást, csak én vagyok teljesen különálló tőlük. Mosolyogtam. Azt mindenki ugyanúgy értelmezi.

Ahogy megérkeztek a többi kis jógik, Karl belemelegedett. Kaptunk Shanti Book-ot és énekeltünk. No nem sokat, de arra bőven elég volt, hogy a torkomban kialakult gubót fellazítsam. Ezáltal az idegen érzetem is kezdett csökkenni.

Plusz a nyelvi nehézségeken is túllendültem, az egész óra jóginyelven folyt :) (namaste, sirszászana, trinonászana..) Jót tett a youtube-on nézegetett felkészülés is, nem is kellett sokat lesnem, hogy mosst éppen mit kell csinálni.

Karl cuki volt, nevét egyátalán nem meghazudtolva ehte szőke németnek nézett ki, csak éppen mégsem volt az. Néha odajött (mindenkihez odament) és igazított egyet-egyet az ászanáimon. Ügyes voltam, na. :) Persze azért a végére benyomott egy olyan kicsavarodott pozíciót, amin csak nevetni tudtam. Nyakamban az egyik lábammal :D Voltak akik megcsinálták. Igazi yogik.

90 perces volt az óra, kellemesen elfáradtam. Astanga jógához tudnám hasonlítani, de ők Jivamuktinak hívják. Saját szabályrendszerük van, ami amúgy semmiben nem különbözik az általam eddig ismertektől. (De nem méllyedtem nagyon bele.)

Összehasonlítva egy picit az otthon tapasztalt jógákkal, tanárokkal, helyekkel..
Szerintem a hely minősége és kivitelezése nagyonis pont elégséges. Klassz.
Karl (bár többet valószínűleg nem látom majd) igazán segítőkész volt, humoros, nem gyors, nem lassú, nem extrém. (Kezdő jógásnak azért lehet sok lett volna.) Picit jobbszeretem ha közben néhány szót szól az oktató az egyes ászanák jótékony hatásairól. Mint otthon Páger István. Jobban, könnyebben tudom vizualizálni a flow-t fordított testhelyzetben, ha közben értem, hogy ez most baromi jót tesz a keringésemnek satöbbi. Egyébként az óra nagyvonalakban Gánti Bencés volt, jóval kevesebb ülős légzéssel.

Összevéve elégedett vagyok mindennel. Még a saját teljesítményemmel is.

És, hogy válaszoljak a poszt címében fellőtt témára;
Nem!
:)

Teljesen más Berlinben motorozni, mint Budapesten. Berlinben nem nyomulnak a motorosok, mennek a saját sávjukban az autók mögött. Az autóban ülő sofőrök is sokkal előzékenyebbek és szabályosabbak, pl. a kereszteződéseket nagyon tisztelik, még a legnagyobb csúcsforgalomban sem láttam olyat, hogy valaki beragadt volna és elálja a többiek útját. Hamar átvettem én is ezt a nyugodt, szabálytisztelő közlekedési módot. Napról napra egyre németebbül közlekedem.

A berlini motorossá (óriásrobogossá) válásom útján nagyon hiányzott a következő mérföldkő. Még soha nem voltam Louis áruházban. A Louis egy kifejezetten motorosokra szakosodott német áruházlánc. Ez alkalommal a Berlini Louis MEGA Shop-ot látogattuk meg, ami a nevét nem meghazudtoló módon hatalmas és lényegében mindent árul, amit a motorokkal, motorozással, vagy akár a túrázással kapcsolatban meg lehet vásárolni.

Főleg a nyálunkat csurgattuk csak, de a 10 EUR-s multiméter és a 20 EUR-s utcai/motoros cipő olyan jó ajánlat volt, ami mellett nem lehetett elmenni. A Berlin és Barcelona közötti utazásunkhoz és motoros csillagtúráinkhoz még szükségünk lesz hátsó csomagtartó dobozra, sátorra, ilyesmikre, amiket már elkezdtünk kinézni és lelkesen dolgozunk, hogy pénzünk is legyen a megvásárlásukhoz...