Sikerült a legesősebb napot kiválasztanom csavargásra. De tényleg. Aznap annyiszor megáztunk Oliverrel, mint az elmúlt 2 évben összesen.
Előző héten megismerkedtünk a magyarházban Mariannal, aki volt olyan kedves és eljött velem, pontosabban elvitt engem néhány igazán érdekes helyre a környéken.
Szakadó esőben, csuromvizesre és boldogra ázva léptünk be ebbe a különleges atmoszférájú épületbe, mely az Oranienburger str.-n található. Ez Berlin legelső foglalt háza, a Tacheles. A ház többszintes, lepukkant, grafitikkel és más alkotásokkal díszített falú, fura szagú, kiállításokkal berendezett "művésztelep". A kert felszórva homokkal, sörözőnek kialakítva, esővel alaposan eláztatva.
Az első két emelet még nyugdíjas-turisták számára is feldolgozható, érdekes hely. A további lépcsőket talán már nem másszák meg, így nem is láthatják, hogy a legfelső emeleten milyen szuper, oldszkúl kanapékkal berendezett "pub" található, gyönyörű "kilátással" a "kertre".
Amit meg én nem láttam, az a hely éjjel. Akkor van itt igazán nyüzsgés meg élet. A művészek nem nagyon engedik h lefényképezzem a műveiket, persze eléggé lázadó vagyok ahhoz, hogy mégis megtegyem, de azért nem publikálom azokat.
Sajna nincs Radler sörük, így elég hamar távozunk.. Egy régi stílusu táncházba visz utunk. Itt minden nap szinglis-ismerkedős tánc délutánok-estek vannak. Körben asztalok, lehet étkezni. Épp ingyenes salsa kezdő van, de nem álltunk be, épp szégyenlős-elázott hangulatomban voltam. :)
Utolsó kommentek