Ma végre eljutottam a már nagyon beígért, nagyon rákészült, nagyon ráguglizott.... annyira rágugliztam, hogy a googlearth-ön is kikerestem milyen központok vannak a közelemben, mi mennyibe kerül..

Végül a Yoga*Loft melett döntöttem, mert közel van és mert nekik volt valamirevaló netes felületük :)

Még így is, hogy tudtam mennyit fogok fizetni, meglepődtem a magas áron. Kimondom/leírom, mert ez sztem főleg magyar szemmel kurvasok: 65 EUR fizettem 5 alkalomért. Segítek, 18 rugesz.

Biztos nagyon jót fog ez nekem tenni.. :) ..

A hely tágas, finom, elegáns, a célnak teljesen megfelelő, semmi flanc, tök kényelmes. Épp special guest Karl tartott jógát, szerencsém volt, a pasi New Yorkból való, így angolul beszélt végig.

Megérkezésemkor kicsit bénáztam (vagy legalábbis úgy éltem meg) az angolommal. Amiket kigondolok előre, azokat simán elmondom, amit mondanak könnyen megértem, de ha párbeszédbe keveredek, akkor bizony eléggé el tudok némulni. Lehet, hogy az a baj, hogy túl választékosan szeretném kifejezni magam és az nem megy. Az egyszerű kifejezésformáktól meg inkább ódzkodom (bár talán ez lenne a legcélravezetőbb megoldás egyelőre) Mindezek következménye, hogy végülis mindent megtudtam a helyről és a szokásokról, amit kell, de amint elfoglaltam a helyem úgy éreztem magam,mint aki egy idegen bolgyón ül, ahol mindenki más érti egymást, csak én vagyok teljesen különálló tőlük. Mosolyogtam. Azt mindenki ugyanúgy értelmezi.

Ahogy megérkeztek a többi kis jógik, Karl belemelegedett. Kaptunk Shanti Book-ot és énekeltünk. No nem sokat, de arra bőven elég volt, hogy a torkomban kialakult gubót fellazítsam. Ezáltal az idegen érzetem is kezdett csökkenni.

Plusz a nyelvi nehézségeken is túllendültem, az egész óra jóginyelven folyt :) (namaste, sirszászana, trinonászana..) Jót tett a youtube-on nézegetett felkészülés is, nem is kellett sokat lesnem, hogy mosst éppen mit kell csinálni.

Karl cuki volt, nevét egyátalán nem meghazudtolva ehte szőke németnek nézett ki, csak éppen mégsem volt az. Néha odajött (mindenkihez odament) és igazított egyet-egyet az ászanáimon. Ügyes voltam, na. :) Persze azért a végére benyomott egy olyan kicsavarodott pozíciót, amin csak nevetni tudtam. Nyakamban az egyik lábammal :D Voltak akik megcsinálták. Igazi yogik.

90 perces volt az óra, kellemesen elfáradtam. Astanga jógához tudnám hasonlítani, de ők Jivamuktinak hívják. Saját szabályrendszerük van, ami amúgy semmiben nem különbözik az általam eddig ismertektől. (De nem méllyedtem nagyon bele.)

Összehasonlítva egy picit az otthon tapasztalt jógákkal, tanárokkal, helyekkel..
Szerintem a hely minősége és kivitelezése nagyonis pont elégséges. Klassz.
Karl (bár többet valószínűleg nem látom majd) igazán segítőkész volt, humoros, nem gyors, nem lassú, nem extrém. (Kezdő jógásnak azért lehet sok lett volna.) Picit jobbszeretem ha közben néhány szót szól az oktató az egyes ászanák jótékony hatásairól. Mint otthon Páger István. Jobban, könnyebben tudom vizualizálni a flow-t fordított testhelyzetben, ha közben értem, hogy ez most baromi jót tesz a keringésemnek satöbbi. Egyébként az óra nagyvonalakban Gánti Bencés volt, jóval kevesebb ülős légzéssel.

Összevéve elégedett vagyok mindennel. Még a saját teljesítményemmel is.

És, hogy válaszoljak a poszt címében fellőtt témára;
Nem!
:)